A holnap egyházának építőkövei

Egerszalóki találkozó – harminckettedszer

„Nem építek homokra házat, te vagy a kősziklám, Jézus” – zengte együtt félezer fiú és lány a Bükk lankáin a nyár közepén öt napon át az idei Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat himnuszát. Résztvevőként beépültünk a többségében tinédzserkorú útkeresők közé, hogy bepillanthassunk a jövő katolikus egyházába. Színpadon táncoló apácák, zúzós rockdalt végigtapsoló püspök, hajnali órákban is tömött templom a szentségimádáson – a helyszínről jelentjük…

Harminckettedik alkalommal gyűltek össze a nyár egyik legforróbb hetében felfrissülést keresve fiatalok százai Egerszalókon. Nem a településhez közeli hőforrás és a környezetében elburjánzott élmény- és wellnessközpont sokcsillagos szállásaiban nyújtózkodtak el, hanem a falu szívében, a harangtorony tövében vertek sátrat. Lelki erőmű üzemel itt már évtizedek óta, s hiába hideg a víz a zuhanyzóban, az ebédért hosszú sort kell végigállni, a kánikula kihívásait pedig légkondi helyett csupán egy terebélyes ponyva tompítja, mindez lényegtelen. Legalábbis erre utal, hogy évente rengeteg fiatal szavaz a külsőségek, az élvezetek helyett a belső építkezésre, a szív megújulására. Ami azt illeti, építkezni lehetett idén bőven, hiszen a találkozó mottója ezúttal így hangzott: „Rád építek!”

Mocorgás a szentmisén

Hosszú évek óta vitatéma, vajon mit kezdjünk az örökmozgó kisgyermekekkel a szentmisén. Ha hagyjuk őket kibontakozni, az a baj, ha kizárjuk őket – és velük együtt a szüleiket is –, az a baj. A megoldás a rétegpasztorációban rejlik, amit gyerekmisének szoktunk nevezni. Megannyi egyházmegyében, egyházközségben van is rá példa, próbálkozás, miként lehet a szent cselekményeket illő, mégis a csemeték számára befogadható módon megélni, a szentmise áldozatát az ő kétségkívül aktív részvételükkel bemutatni.

Ha az Úr építi a házat

Családlátogatáson a hétgyermekes Varga házaspárnál

Áll egy lakóépület a főváros határában. Tipikus családi háznak tűnik egy tipikus utcában, ám sokkal több annál. Aligha akad környékbeli, aki ne ismerné a lakóit: a Varga házaspár és hét lányuk mindenki életét megváltoztatja, feldobja, színesebbé, örömtelibbé teszi, aki csak találkozik velük. Életük a bizonyíték arra, hogy nem a pénz a boldogság forrása, hogy aki a mennyben köt biztosítást, az semmiben nem szenved hiányt, s hogy a szeretet csodákra képes. Budaörsön jártunk családlátogatóban.

Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. A 127. zsoltár első verse jutott eszembe, ám a címben említett pozitív formában, amikor megtudtam, hogy vendéglátónk házának tetőszigetelését hat ifjú hölgy újította fel a szülőkkel együtt. A hetedik csak azért nem tornázott a magasban, mert épp babát várt. Vargáék szinte mindent maguk raktak össze, maguk építettek fel, vagy ajándékba kapták az őket szeretőktől. Nem is tehettek másként, hiszen a kilencfős háztartást Károly, az édesapa évtizedek óta egyetlen pedagógusi fizetésből tartja fenn, s ezt gondozási tevékenységével szerzett jövedelmével egészíti ki Erika, a szintén tanári végzettségű édesanya. A józan ész könnyen azt sugallná, hogy meggondolatlanság ilyen labilis egzisztenciára ekkora családot építeni, ám a házaspár nagyon is meggondolta, mit cselekszik. De nem hitelekben, árfolyamokban, jó fizetésben bíztak, hanem rokonaikban, barátaikban, és elsősorban Istenükben, aki ezért cserébe gazdagon meg is jutalmazta őket.

Hitünk, magyarságunk Erdélyben

Határtalanul

Ezzel a mottóval és a Határtalanul program jelentős anyagi támogatásával hetvenhat diákját vitte el egyhetes erdélyi körútra a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola. Május 12-én hajnalban indultak két busszal, nyolc kísérő nevelővel, és péntek éjjel a Jóisten áldásával, épségben érkeztek haza.
– Egyházi iskola lévén már a program összeállításánál is tudatosan törekedtünk arra – számol be Gévai Imre, a kirándulás szervezője –, hogy ne csak turistalátványosságokat és történelmi emlékhelyeket keressünk fel utunk során, de az erdélyi katolikusság fontos központjait is: így jártunk Csíksomlyón, Kolozsváron a Szent Mihály-templomban és Máriaradnán is, de imádkoztunk a Szent Anna-tó és a parajdi sóbánya kápolnájánál is.

Mélységből kiáltók

Chile közel van. Itt, a nappalinkban. A televízió, a világháló segítségével úgy követhettük nyomon a mélyben rekedt bányászok föld alatti viszontagságait, majd sikeres szabadulását, mintha magunk is a helyszínen lennénk. Míg e sorokat írom, fél szemmel a mentési munkálatok élő közvetítését figyelem az egyik hírportálon. Bár sokan – nem alaptalanul – aggódva tekintünk a digitális technológia, az életünk minden területére beszivárgó információáradat már-már korlátozhatatlan előretörésére, most itt a nagyszerű lehetőség észrevennünk a fejlődésben rejlő pozitívumokat. Merthogy e katasztrófa révén olyan üzenetek kerülhettek be a nemzetközi média vérkeringésébe és ezáltal emberek százmillióinak gondolataiba, amelyek értéket hordoznak.

Lélek-jelenlét a Szigetközben

Június elején dunai árhullám érkezett hazánkba, amely elsőként a nyugati végvárnak számító Győrt és környékét tette próbára. A Mosoni-Duna és a Rába a Duna főágának visszaduzzasztó hatása miatt visszafelé folyva a megyeszékhely mellett az egész Szigetközt fenyegette. Munkatársunk önkéntesként, éjszakai műszakban vett részt a védekezésben.

Csütörtök éjjel körmendi tűzoltókat kellett sokadmagammal együtt a legveszélyeztetettebb helyszínre, Győrújfalu határába szállítanom. Már az indulás is emlékezetes volt, hiszen a tűzoltóság udvarán a miniszterelnök konvoja mellett parkoltunk le. Jó volt megtapasztalni, hogy itt van velünk, köztünk a kormányfő, nem valami távoli főhadiszállásról irányít. Ráadásul a közismerten sportos politikus az aznap este Győrben játszó magyar válogatott futballmérkőzését is kihagyta, hogy minden energiájával a védekezésre koncentráljon.