Asszonysorsok, fővárosok – Két galériában két kiállítás

A Kieselbach Galéria kiállítása Ferenczy Károly képeivel és történetével indul, nem véletlenül. Ferenczy felesége, Fialka Olga festőnek készült. Férje kedvéért mondott le művészi ambícióiról, és teljesen a családjának élt. Ferenczy Károly eleinte gazdálkodó volt, és a nála tizennégy évvel idősebb szerelme keltette fel benne a festészet iránti kedvet. A tárlaton ugyan nem kaphatott helyet egy másik Ferenczy, Károly fia, Béni, de felesége egész életén keresztül modellje, múzsája volt a szobrászművésznek. A mester 1956-ban fél oldalára megbénult, Ferenczy Béniné haláláig hűségesen ápolta a férjét.
Különös história Czóbel Béla és felesége, Modok Mária házassága. A Kieselbach kiállításán jelentős helyen szerepelnek. Modok Mária Czóbel második felesége volt, 1940 szilveszterén tartották az esküvőjüket, és együttélésük tartósnak bizonyult. Czóbel hírneve, elismertsége általános volt életében is, manapság is. Felesége, Modok Mária munkásságára, igazi tehetségére azonban csak mostanában derült fény. A visszaemlékezések szerint, ha alkotott valamit, gondosan eltitkolta a férje elől. Amikor Czóbel elment hazulról, akkor kezdett dolgozni, és ha elkészült egy-egy képpel, azonnal eldugta azokat a szőnyegek alá, a padlásra és más rejtekhelyekre.
A galéria tárlatán több festmény is szerepel Modok Máriától, amelyek vetekszenek férje képeivel, sőt némelyik meg is haladja azokat. 1971-ben volt Czóbelnek egy nagy gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban, ahová a felesége, aki hosszas betegeskedés után elhunyt, már nem kísérhette el. Csak ekkor derült ki Czóbel számára, kivel is élt együtt: hogy felesége nem csupán hűséges társa volt, hanem hozzá méltó jelentős festő is. Gráber Margit, Czóbelné barátnője, aki szintén festőfeleség volt, így emlékezett: „Czóbel bizony árnyékot vetett rá. De szerette azt az árnyékot. Mint egy meleg kendőt, úgy vette magára. Feleség volt, úgy vélte, a legnagyobb festő felesége.”
A tárlaton a legfontosabb helyet egy festő házaspár, Ámos Imre és Anna Margit képei és emlékezete foglalja el. Halk zene kíséri az áttűnéses fényképeket, portréikat, a falakon körben pedig festményeik láthatók. Ámos Imre a vészkorszak áldozata lett, feleségéhez írott levelei egyedülálló emlékei két ember összetartozásának, hűségének, szerelmének és egymás kölcsönös elismerésének.
A Falk Miksa utcai Műterem Galéria egy egészen más témában keltheti fel az érdeklődésünket. Berlin–Budapest 1919–1933. Képzőművészeti kapcsolatok Berlin és Budapest között címmel rendezett nagyszabású, szintén ingyenesen látogatható kiállítást a nagyközönség számára.
A művészeti élet világközpontja a XIX. században egyértelműen Párizs volt. Jelentős korszak ez: a „századvég”, a Belle Époque, vagy ahogyan talán többen ismerik, az aranykor. Azonban volt néhány évtized, amikor Európa szellemi központja Párizsból Berlinbe tevődött át. Ebben a Hitler hatalomra jutásáig, 1933-ig tartó időszakban a Nagy-Berlin nemcsak a művészet, hanem a tudomány fővárosának is számított. Ekkor és itt kezdte pályafutását Robert Capa, e helyen dolgozott ekkoriban Einstein, és Der Sturm címmel itt indította útjára híres folyóiratát 1910-ben Herwarth Walden, a nemzetközi avantgárd legnagyobb hatású alakja.
1912-ben a Potsdamer straβén megnyílt a Der Sturm Galéria, ahol az első években a kizárólagos kiállítók közé tartozott többek között Chagall, Klee, Kandinszkij és Kokoschka. 1919-ben már ott voltak köztük a magyarok is. A Der Sturm a Berlinbe érkező hazánk fiain kívül cseh, lengyel és orosz emigráns művészeknek köszönhetően a kelet-európai avantgárd központjává is vált. A kiállítás száznegyvennyolc művet mutat be a magyar közönségnek interaktív módon; tárlatvezetések, korabeli rövidfilmek gazdagítják a látogatókat.
Az 1920-as évek végére a nagyvárosi élet alaposan megváltozott. Az új architektúra, a vakító fényjátékok, a közlekedés szédítő ritmusa, az új filmek fantasztikus jelenetei, a mulatók modern táncai, a merész divat, valamint a sportlátványosságok megannyi új vizuális élményt kínáltak a művészeknek.
Virág Judit galériájában eddig még sehol sem látható Kádár Béla-festményeket, Bortnyik Sándor kubisztikus alkotásait, Perlrott Csaba Vilmos remek tájképeit csodálhatjuk meg. Kassák Lajos Kioszk-makettje, Berény Róbert Cordatic- és Modiano-plakátjai sokak számára igazi reklámgrafikai csemegét jelenthetnek.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .