Aranyak és ezüstök

A magánbefektetőknek, műgyűjtőknek köszönhetően azonban most is folyamatos a nyüzsgés a környéken, elég csak a nyolc évvel ezelőtt megnyílt – és azóta kovászként ható – Kogart Ház jótékony kisugárzására utalni. Tőszomszédságában pedig nemrég egy másik jelentős magángyűjteményt tett közkinccsé tulajdonosa; a célszerűen felújított-kibővített Rausch-villa a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum otthona lett.


„Munkásságom DélkeletÁzsiában indult. Amatőr, ám szenvedélyes gyűjtője vagyok e régió művészetének és kultúrájának. Az elmúlt több mint negyvenöt év alatt megtett számtalan, nem mindennapi utazásom és találkozásaim során figyelemmel, szakértelemmel, tisztelettel és csodálattal gyűjtöttem az Ázsia különböző országaiból és kultúráiból, de leginkább Délkelet- Ázsiából származó műtárgyakat. Kilépve a névtelenségből, meg szeretném mutatni e világ gazdagságát, e művészet sokszínűségét, az alkotók mesteri tudását…” – jegyzi meg a múzeum honlapján olvasható köszöntőjében az egykori diplomata.

Az eredmény pedig lelkesítő. A kétszintes kiállítótér kisebb-nagyobb helyiségeit, „átkötéseit” járva a látogatónak olyan érzése támadhat, mintha a British Museum káprázatos távol-keleti gyűjteményének kihelyezett részlegében járna. Szerencsére többről van itt szó, mint amit a kissé reklámízű, bár kétségtelenül vonzó „aranymúzeum” elnevezés takar. Jóllehet a térség történelmét, kultúráját, hitvilágát átfogóan bemutató tárlat legfőbb látványosságai valóban az aranyból készült vagy aranyozott szobrok, ékszerek, diadémok, hatalmi szimbólumok, vallási-rituális tárgyak, de nem kevésbé érdekesek az „apróságok” sem, mondjuk a kétezer évesnél is idősebb leletek, bronz, csont, üveg „csecsebecsék”, vagy a kalandos sorsú kínai porcelánok a hozzánk közelebbi századokból. (A Zelnik-gyűjtemény első darabja is egy XVII. századi, a Ming-periódusból származó apró váza volt, amely most ott szerénykedik az egyik tárlóban.) Gautama Sziddhárta, vagyis Buddha test- és kéztartásai, ülőmódjai kötött rendszert alkotnak, állandó jelentésük van. Tanulmányozásukra bőven nyílik lehetőség a tárlaton, hiszen a „Megvilágosodott” külön termet is kapott, ahol több mint száz – a II. és a XVIII. század között készült – ábrázolása látható. Egy másik szoba műtárgyai a délkelet- ázsiai saiva és vaisnava hinduizmus, illetve a mahájána és théraváda buddhizmus egymás mellett élését is láttatják.
Az emeleten a délkeletázsiai magas fennsíkok művészetével folytatódik a kiállítás, a törzsi kultúrák mágikus-animista hitvilágának rituális tárgyait, a Siva-kultuszban központi szerepet játszó, a teremtőerőt szimbolizáló lingák széles választéka követi. Külön vitrinekben helyezték el a középkorban – a mai Kambodzsa területén – virágzó khmer birodalom ötvösművészetének remekeit, valamint a délkelet-ázsiai szigetvilág ékszereit.
A magánmúzeum anyagának nagy része Közép- és Dél-Vietnam partvidékéről, a II. és a XV. század között itt fennálló, arany- és ezüstlelőhelyekben bővelkedő Tyampa (Champa) királyság területéről származik. A Zelnik-gyűjtemény legértékesebb, legkülönlegesebb darabjai, a X. századi drágakövekkel díszített arany Siva-szobor és a Négyfejű Siva-linga ugyancsak a tyam művészet kiemelkedő alkotásai…
A műgyűjtő, -kereskedő időközben újabb nagy lépésre szánta el magát. Zelnik István múlt héten állt nyilvánosság elé másfél éve dédelgetett tervével: hazahozná a felbecsülhetetlen értékű, hányatott sorsú Seuso-kincset. Az 1970-es évek közepén Polgárdi környékén megtalált, aztán külföldre juttatott késő római ezüstlelet-együttes (tálak, kancsók) visszaszerzéséért régóta perel a magyar állam. Lassan tíz éve folyik a jogvita Lord Northamptonnal, aki a hírek szerint szabadulna a „bizonytalan eredetű”, s ezért nehezen értékesíthető műtárgyaktól, amelyekre Horvátország és Libanon is igényt tart.
Zelnik István az Index internetes portálnak adott interjújában szólt meglepő „felajánlásáról”: vagyonából megvásárolná a Seuso-kincset, amelyet – az Aranymúzeumhoz hasonlóan – egy Andrássy úti villában helyezne el és tenne kutathatóvá. Végrendeletében pedig a magyar államra hagyományozná a világhírű ezüsttárgyakat.
Bízzunk benne, hogy e fordulatos kalandregény mindannyiunk örömére happy enddel zárul.
Fotó: Tímár Benjámin