A próféták kitűnősége

Illés próféta nagyságát mutatja a rá vonatkozó, meglehetősen sok – huszonkilenc – újszövetségi hivatkozás is. Maga az Úr Jézus is többször említi. Jézus személyének beazonosításánál pedig egyik lehetőségként felmerül egyesekben, hogy esetleg ő maga volna a visszatérő Illés próféta. Akadnak olyanok is, akik Keresztelő Szent Jánossal hozzák kapcsolatba. Legtöbbször az úrszínváltozás Tábor-hegyi eseményénél fordul elő a neve és alakja, de Jézus szenvedéstörténetében is többször találkozunk vele. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy életének ószövetségi eseményeiből is idéz Szent Lukács evangélista. Mit lehet tanulni Illéstől? Mindenekelőtt állhatatosságot. Ő igazi prófétaként mindvégig kitartott az igaz Isten igaz ügyének képviseletében: nem „sántikált kétfelé”, mint a nép. A valódi próféták nyomán volt bátorsága kimondani az igazságot. Nem úgy tett, mint a hamis próféták, akik mindig csak szépet és jót mondtak. Az igaz ügytől semmi sem tudta eltántorítani. Vállalta a király és a királyné haragját, a száműzetést, a nélkülözéseket, ma úgy mondanánk, hogy „az élet megpróbáltatásait”. Ennek lehetett és lett a következménye, hogy megérdemelt jutalomként a mennybe jutott. Liturgikus himnuszaink a szentírási eseményt a figyelem felkeltése érdekében kiszínezik. Ám a lényeg mégiscsak az, amit az evangéliumból tudunk: „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24,13). Ha valóban az üdvösségre törekszünk, legyünk állhatatosak az igaz Isten igaz ügye mellett való megmaradásunkban. Illés próféta segít nekünk ebben. Nemcsak példájával, hanem közbenjárásával is.