Állat

Az ő nyomdokán alakult ki az a nézet, miszerint csak az ember rendelkezik összetett értelemmel, döntési és elköteleződési képességgel, főképpen pedig azzal az önállósággal, hogy erkölcsi döntéseket hozzon. „Mert az embert képed szerint való hasonlatossága, vagyis értelmének és okosságának ereje minden oktalan állat fölé emeli” – olvashatjuk a Vallomásokban. Az ember és az állat közötti alapvető különbség felfogása a nyugati gondolkodási tradíció szerves része.

A vallási hagyományokban az állatoknak nem csupán kifejezett státuszuk van a létezők rangsorában, hanem a szent iratok lényegükről és szerepükről is rendelkeznek. A meghatározó vallási hagyományok az állatok elsődleges szerepét abban jelölték meg, hogy az ember számára élelmet biztosítsanak és munkájában segítségére legyenek. A hinduizmus az állatoknak lelket tulajdonít, ez magyarázza a velük szemben tanúsítandó erőszakmentesség parancsát. A reinkarnáció tanítása szerint az ember állati formában is újraszülethet, ami azonban csak az emberinél alacsonyabb fokú boldogságot biztosíthat számára. Némely állat tisztelete (például elefánt, majom vagy tehén) arra vezethető vissza, hogy az istenség korábban ebben a formában reinkarnálódott. Az állatok rituális feláldozásának brahmanikus gyakorlatát a buddhizmus szakította meg. Az állatok megölésének tilalma alapozza meg a növényevés hagyományát, amelyet vegetarizmusként ismerünk. Az iszlám az állatokat Allah kedves teremtményeinek tekinti, miközben a zsidósághoz és a kereszténységhez hasonlóan az embert állítja a teremtett világ középpontjába. Aki Allah teremtményéhez jó, teremtőjéhez jó – magyarázza Mohamed. A rituális állatáldozattal pedig az ember isteni parancsot követ, élvén azzal a jogával, hogy Allah helyettese a földön.

Az állatokra vonatkozó felfogás az elmúlt évtizedekben jelentős és máig tartó változáson ment át. Az emberi elnyomás elítélése mellett az állatokkal szemben tanúsított elnyomás kritikája is egyre általánosabb. A gazdag országok törvényei mind szigorúbban büntetik a felelőtlen bánásmódot az állatokkal szemben. Az állatok az alárendelt helyzetből az ember mellé rendelt pozícióba kerülnek a gondolkodásban. Egyre inkább ez határozza meg az állatokkal kapcsolatos viselkedés normáit. Mintha az állatok tiszteletének ősi hagyományai elevenednének meg, ám az eredeti vallási világkép logikája nélkül. Egyfajta új totemizmusnak vagyunk tanúi, amely kutyákat, macskákat és egyéb állatokat tisztel, hogy az istentisztelet körül széthullott emberi közösséget az állattisztelet egyesítse újra.