Állam és egyházak: barátok-e?

 

Amit szolidaritáson értünk, azt a katolikus gondolkodás közvetlenül Krisztus tanításából eredezteti. Az állam ugyanakkor nem kötelezi el magát hiten alapuló eszmények mellett. Hölvényi György pedig államférfi és katolikus…

– Gyarló, hívő keresztény embernek tartom magam. Olyan embernek, aki minden gyengesége ellenére is látja az eszményt, amelyet a krisztusi tanításból úgy ismerünk, hogy a szeretet parancsa. A szolidaritás ezen az alapon állhat. Az állam nem beszél ugyan isteni teremtményről, de értéknek tekinti az embert, és az egyházakra nem csupán társadalmi szerepvállalókként tekint. A jelenlegi kormány ismeri és elismeri azt az értéket is, amely az egyházak spirituális valóságából ered, s így tulajdonképpen független az állammal ápolt kapcsolattól.

– Egyházakról beszélünk, ugyanakkor az állam nem minden egyházzal működik együtt, legalábbis nem mindegyiket tartja alkalmasnak arra, hogy közpénzből támogassa. Van-e terve a közelmúltban elfogadott egyházi törvénnyel kapcsolatban?

– Nézzük, mi volt a cél! A közjó szempontjából a magyar társadalom számára kiemelkedő hasznosságú felekezeteknek stabil, átlátható rendszert biztosítani. Ezt a törvény megvalósította. Magyarországon harminckét felekezet rendelkezik államilag elismert egyházi státussal, ami európai viszonylatban egyedülállóan magas szám. Németországban és Ausztriában például tíz alatt van a közpénzből támogatott felekezetek száma. Természetesen a többi felekezet is szabadon folytathat hitéleti és közösségi tevékenységet, de nem egyházi, hanem egyesületi keretek között.

– Számíthatunk-e a közeljövőben a közoktatásban kötelezően választható hit-, illetve erkölcstanoktatással kapcsolatos fejleményre?

– A kérdése közelebbről az oktatás területéhez tartozik, amellyel az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül magától értetődő az együttműködés. Az erkölcsi megújulás iránti igény az egész társadalmat érinti, ezért került napirendre, hogy a hit- és erkölcstan önálló tantárgyként jelenjen meg az oktatásban. Hogy miként lehet ezt felmenő rendszerben bevezetni, az erkölcsoktatást hitoktatással kiváltani, az rengeteg egyeztetést igényel, ami a következő hetek-hónapok feladata lesz. Érdemes tudnunk ezzel kapcsolatban, hogy a közelmúltban fejeződött be egy találkozássorozat a történelmi egyházak vezetőivel. Ennek során nyilvánvalóvá tettük, hogy az egyházakról, az egyházi ügyekről az érintettekkel történő egyeztetés nélkül nem születik döntés.

– Az államtitkárság munkájának másik területe a civil világ. Nyugat-Európában mennyire szorulnak állami forrásokra a civilek?

– A klasszikus értelemben vett „civilség” azt jelenti, hogy egy közösség saját elhatározásából kíván tenni valamit a közjóért – legyen az sport, művészet, segítőtevékenység, környezetvédelem vagy ezer más dolog –, és amire vállalkozik, ahhoz képes saját maga előteremteni a forrást is. A magyar civil világ „történelmi okokból” nincs ebben a helyzetben. Önmagában tiszteletre méltó vállalásai nem valósíthatók meg az állam jelentős mértékű helytállása nélkül. Ez a furcsa, mondhatnánk ellentmondásos helyzet mindaddig fennmarad, amíg a magyar civil világ meg nem erősödik annyira, hogy önmaga tudja finanszírozni a saját vállalásait.

– Van-e remény arra, hogy – egyébként a GDP hat százalékának megfelelő anyagi értéket képviselő – civil célok támogatása a jelenleg ismertnél kevésbé bürokratikus módon történjék?

– Magam is észleltem azt a jelenséget, amelyről beszél. Ugyanakkor indokolt és belátható az állam igénye, hogy az adófizetők pénzéből történő juttatások felhasználását alapos és részletes elszámolással igazolják. A korábbi években bizonyos lazaság volt tapasztalható e tekintetben. A támogatási rendszer bürokratizmusa a közösen megteremtett javak iránti felelősség, az elszámolás kultúrájának általános javulása arányában csökkenhet a jövőben.

– Feladatköréhez tartoznak a nemzetiségi kapcsolatok is. Van Magyarországon nemzetiségi kérdés?

– Ha úgy értjük, van-e súlyos probléma e téren, akkor nincs. Kihívások viszont vannak, és lesznek is.

– A társadalmi fölzárkóztatás nemzetiségi ügy?

– Ez a Társadalmi Fölzárkózásért Felelős Államtitkársághoz tartozik, de természetesen ezer szállal kapcsolódik a mi területünkhöz is. Számos problémával találkozunk, amelyek elől nem térünk ki. Nemzeti önbecsülésünk szempontjából is fontos, hogy a felzárkóztatás terén eredményt tudjunk felmutatni. Ennek megvalósulását elősegíti az Emberi Erőforrások Minisztériumának új struktúrája is.

– Összeegyeztethető-e a sokszínűség és az elkötelezettség az életében és a munkájában?

– Hálás vagyok azért, hogy sokfelé járhattam, sokféle emberrel találkozhattam. Reményeim szerint a tapasztalataim megértőbbé tettek, és képessé arra, hogy az enyémtől eltérő gondolkodású emberben is mindig Isten teremtményét lássam.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .