A végtelen utáni vágyról – a harmincharmadik Rimini Meetingen

Az embernek mint teremtménynek ez a törekvése ugyanakkor »kényelmetlenné« válik, mert magában hordoz egy lényegi kapcsolatot valami mással, helyesebben Valaki Mással. Ez a kapcsolat nem áll a hatalmában, és úgy nyilvánul meg, hogy meghatározza az önazonosságát, méghozzá mint kapcsolati identitást, amelyben az első adottság az eredeti és ontologikus függés attól, aki akarta és teremtette őt. Éppen ez a függőség, amelytől a modern ember megpróbál elszakadni, nemcsak hogy nem tűnik el és nem csökken, hanem fényesen megmutatja az ember nagyságát és végső méltóságát, meghívottságát az életre, hogy kapcsolatba lépjen magával az Élettel, Istennel.


Azt mondani, hogy »az ember természete kapcsolat a végtelennel« tehát azt jelenti: minden személy arra lett teremtve, hogy kapcsolatba lépjen Istennel, a végtelennel. Az áteredő bűn gyökere éppen az ősszülők elszakadási kísérlete ettől a meghatározó kapcsolattól, az, hogy az ember Isten helyébe helyezi magát, és abban hisz, hogy nélküle képes bármit is tenni.

De az áteredő bűn után is megmarad az emberben a párbeszéd utáni szívszaggató vágy, mint valami kézjegy, amelyet maga a Teremtő tűzzel égetett a lelkébe és a testébe.

Ugyanakkor – teszi fel üzenetében a Szentatya a kérdést – nem lehet-e, hogy az embernek strukturálisan lehetetlen saját természetének a szintjén élni? És nem lehet-e, hogy átok ez a végtelen iránti vágyódás, amelyet érez anélkül, hogy teljes megelégedéssel töltené el? Ez a kérdés közvetlenül a kereszténység szívéhez vezet minket. A Végtelen maga, hogy válasz lehessen, amelyet az ember képes megtapasztalni, véges formát vett fel. A megtestesülés óta, amikor az Ige testté lett, eltöröltetett ez a nyugtalanító távolság a véges és a végtelen között. Semmi sem hétköznapi vagy jelentéktelen tehát az élet és a világ menetében. Így fedezzük fel az emberi létezés legigazabb dimenzióját, amelyre Isten szolgája, Luigi Giussani folytonosan felhívta a figyelmet: az életet, mint hivatást. Minden dolog, minden kapcsolat, minden öröm, amint minden nehézség is, végső értelmét abban találja, hogy alkalom lehet a végtelennel való kapcsolatra. Isten hangja, amely folyamatosan hív bennünket, és arra indít, hogy emeljük fel tekintetünket, hogy felfedezzük a vele való kapcsolatban emberségünk teljes megvalósulását.” A Meeting újfent sokféle és nagyon különböző kultúrájú emberek találkozója volt: vallási vezetők, politikusok, gazdasági szakemberek, tudósok, vállalkozók és művészek Olaszországból, Európából, a Közel-Keletről, Afrikából és a tengerentúlról. Zsidók, muszlimok, buddhisták, protestáns és ortodox keresztények. Jól jelképezte a sokféleséget és az egységet a nyitó este, amikor keresztények és muzulmánok közös táncban fejezték ki örömüket… Kétféle ember vett részt a rendezvényen: aki most volt először a Meetingen, és aki visszatérő. Mind megegyeztek abban, hogy rendkívüli és nagy hatású a találkozó légköre. „Nagyon különbözőek vagyunk, de ugyanazt a valóságot szemléljük” – mondta az egyik japán vendég.

A bejelentett előadók közül többen nem tudtak eljönni, de itt volt Mauro Lepori, a ciszterci rend generális főapátja és Paolo Pezzi moszkvai érsek is. A Meeting rangjának elismerését jelentette az olasz miniszterelnök, Mario Monti és az ENSZ-közgyűlés elnöke, Nassir Abdulaziz Al-Nasser részvétele.

A találkozó során többször is megemlékeztek arról, hogy Boldog II. János Pál pápa harminc éve, 1982. augusztus 29-én látogatta meg a Meetinget. II. János Pál akkor – többek között – ezt mondta: „A mai ember kötelezve van arra, hogy újrafogalmazza kapcsolatát az őt körülvevő világgal. (…) Építsétek az igazság és a szeretet civilizációját anélkül, hogy valaha is belefáradnátok! Dolgozzatok érte, imádkozzatok érte, szenvedjetek érte!”

A kilenc, nem csupán szakmailag tartalmas, nagy kiállítás alapvetően az emberről, annak a végtelennel való kapcsolatáról szólt. Fiatalok, politikusok, főpapok egyaránt meghatottan és lelkesen jöttek ki a tárlatokról. Szórakozásra, játékra is adódtak lehetőségek a programban, hiszen ezekben is megvalósulhat és kifejezésre juthat a végtelennel való kapcsolat. Például a könnyűzenében is. Ezt igazolta a rockról szóló kiállítás és az ott elemzett számos szöveg is. A jövő évi, 2013. augusztus 18–24. között megrendezendő találkozó mottója ez lesz: „Emergenza uomo”, azaz „Emberi vészhelyzet”. „Az ember természete kapcsolat a végtelennel, de az ember maga manapság komoly vészhelyzetben van. Védelmezni kell, mert a minket körülvevő mindennapi valóság egy uniformizáló kultúra, amely elnyomja, szinte „érzésteleníteni” akarja a vágyakozást, amely pedig az ember spontán megnyilvánulása, erejének egyetlen igazi forrása. Tehát emberi vészhelyzet van” – mondta Emilia Guarnieri, a Meeting igazgatója.