A tiszta imádság

Amikor az imádságot tág értelemben vesszük, vagyis nemcsak a szóbeli és gondolati imát értjük alatta, hanem minden jó cselekedetet is, akkor a „tisztaság” a legfontosabb kritérium. Ennek első fokozata a bűntől való mentesség.

Másodikként azt lehet mondani, hogy mivel az imádság elsősorban a lélek belső megmozdulása, nagyobb a tisztasága, ha ki van zárva belőle minden rossz szenvedély. Az atyák éppen ezt, a szenvedélymentességet teszik a tiszta imádság alapjává. Órigenész szerint a különböző szenvedélyek közül a harag zavarja meg leginkább az imádságot, így ő „a jogtalanságok és sérelmek elfelejtését” tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy az ember imádsága tiszta legyen. Az atyák arról is szólnak, hogy a szomorúság és a félelem is nagy ellensége az imának.


A tiszta imádság harmadik foka a gondok kizárása. Lépcsős Szent János azt tanítja, hogy el kell távolítanunk magunktól minden gondot, „akár jót, akár rosszat”, sőt, minden földi dolgot el kell felejtenünk ahhoz, hogy imánk valóban tiszta legyen. Milyen szépen énekeljük a liturgiában: „tegyünk félre mostan minden földi gondot”.

Még tökéletesebb és még tisztább az imádság akkor, ha az imádkozó ember kizárja a lelkéből az alsóbbrendű képességek minden formáját, minden érzéki képet (ez a negyedik fok). Ez tehát azt jelenti, hogy sem a szavak, sem a gondolatok nem csaponganak imádkozás közben. Ugyanis klasszikussá vált megfogalmazás szerint az imádság „a lélek felemelése Istenhez”.

Végül a tiszta imádság legmagasabb fokát Evagriosz Pontikosz abban határozza meg, hogy itt már az ember „kizárja a tettek sokrétűségét”. Ehhez azt tartja szükségesnek, hogy a lélek legyen „csupasz” Isten előtt, legyen „forma nélküli”, legyen „anyagtalan”, minden kötöttségtől megszabadult – és így örüljön a Szentháromság szemlélésének. Mondjon le még „az egyszerű gondolatokról” is, mivel Isten minden gondolat és érzés felett áll, ismeri azokat.

A görög atyák tanítása alapján a felvázolt folyamat természetesen eszmény. Különösképpen az evagrioszi legmagasabb fok elérése, hogy a Szentháromság szemlélésére jussunk. Ami csak a kiváltságosoknak adatik meg, nekik is csak ritkán. Mi ne aggódjunk, ha imádságunk közben nem tudunk megszabadulni gondolatainktól, különösen, ha szeretteinkre is gondolunk, őket is belefoglaljuk. Az első két fok azonban mindannyiunkat kötelez: ki kell zárnunk a bűnt és helytelen szenvedélyeket az imánkból. Így lehet tiszta az imádságunk.