A koronázás joga

A királyok ily módon kívánták hangsúlyozni, hogy Szent István művének örökösei és folytatói. A harmadik feltétel értelmében – amely szintén a szokásjogon alapult – a szertartást Szent István sírjánál, Fehérvárott kellett megtartani. (A török hódoltság következtében a szakrális esemény helyszíne később megváltozott, de a két másik követelmény egészen az utolsó, 1916-os koronázásig megmaradt.)


A III. Károly magyar király (1712–1740) trónra lépésének háromszázadik évfordulójára összeállított tárlat – mint ahogyan Hegedűs András, a kiállítás rendezője megfogalmazta – a nagyközönség előtt ismeretlen vagy kevésbé ismert tárgyi emlékek segítségével kívánja bemutatni III. Károly, illetve általában véve a magyar uralkodók koronázási szertartását. Ez a ritka ünnepi esemény a hagyomány szerint alapvetően egyházi ceremóniának számított, abból az igazságból kiindulva, hogy minden hatalom Istentől származik, és az egyház az isteni kegyelem közvetítője. A kiállítás bemutatja azt is, miként származik át ez a hatalom a királyra, akivel szemben az egyház kívánalmakat is megfogalmaz. A jogar átadásánál például így szól a püspök: „Vedd az erény pálcáját, védd a kegyeseket, fenyítsd a bűnösöket, mutass utat a tévelygőknek, nyújtsd kezed az elesetteknek, sújts a dölyfösökre, és emeld fel az elesetteket…”

A koronázás hatalmas, mindenkit elkápráztató népünnepély is volt, amelynek alkalmával pénzt szórtak a nép közé, s a király asztalára is vittek az utcán sütött ökör húsából… A háromszáz évvel ezelőtti szertartás leírásából tudjuk, hogy a magyar király koronázása ragyogóbb volt, mint a német-római császáré. Az Istentől származó hatalom a középkori ember számára teljesen egyértelmű volt. A szertartás szövegei mély emberségről árulkodnak, s a mai kor számára is megszívlelendő üzeneteket hordoznak.

A műkincsek között látható számos, az esztergomi érsekek koronázási jogát biztosító XII– XIII. századi oklevél, s az az 1200-as évekből való eskükereszt is, amelyre a magyar királyok felesküdtek. A látogató megcsodálhatja Filipec János nagyváradi püspök fényűző szertartáskönyvét, amelyet II. Ulászló király 1490. évi koronázásán használhattak. Elámulhat az úgynevezett fojnicai miseruha szépségén, amely Mátyás király trónkárpitjának felhasználásával készült, s amelyet I. Ferenc József koronázási miseruhaként küldött Budára. A tárlat megismerteti az érdeklődőt a szertartás legapróbb részleteivel, liturgikus tárgyaival, s az évszázadokon át elvezet egészen a Magyar Királyság utolsó nagy reprezentációs eseményéig, IV. Károly 1916-os koronázásáig.

A megnyitó előtt a kiállítás témájához kapcsolódva tudományos konferenciát tartottak a Szent Adalbert Központban. A Főszékesegyházi Kincstárban bemutatott különleges tárlat november 11-éig naponta 9 és 16.30 óra között látogatható.

Fotó: Cser István