A diktatúrák áldozatainak emléknapjára

Miért éppen augusztus 23-ára tették ezt az emléknapot? Mert az időpont kiválasztásával is a különböző diktatúrák egyformán emberellenes mivoltát kívánták kifejezni. Ezen a napon, 1939. augusztus 23-án írta alá Moszkvában Molotov szovjet és Ribbentrop náci német külügyminiszter azt az egyezményt, amely közvetlen kiváltója lett a II. világháborúnak. Ez akkor lengyel testvéreinket érintette elsődlegesen, ezért első ízben Varsóban ülték meg az emléknapot.


Az idei emléknapon Budapesten jöttek össze megemlékezésre az európai uniós tagállamok igazságügyi miniszterei. A kezdeményezés Keletről indult, már évekkel ezelőtt. A gondolatot elsőként Václav Havel korábbi cseh államelnök vetette fel, aki maga is többször volt a kommunisták börtönében. A különböző országokban működő történeti intézetek, „a nemzeti emlékezetet” ápoló és építő műhelyek – nálunk a Terror Háza Múzeum – egyrészt a tények tudományos feldolgozásával, másrészt a szörnyű emlékek bemutatásával segítik a közvélemény demokratikus nagykorúsodását.

A diktatúrák áldozatainak emléknapját mintegy három héttel előzte meg egy másik, bizonyos értelemben rokonnak tekinthető évforduló. Hetven esztendővel ezelőtt, 1942. augusztus 9-én halt vértanúhalált Európa társvédőszentje, a már említett Edith Stein (1891–1942), szerzetesi nevén a Keresztről nevezett Terézia Benedikta kármelita nővér.

A breslaui (wroc³awi) német vallásos zsidó családban született filozófus elvesztette hitét, de – micsoda ellentmondások! – katolikus szerzetes nővérként németek ölték meg, és II. János Pál személyében lengyel pápa avatta boldoggá 1987-ben, majd szentté 1998-ban. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke, Erdő Péter bíboros volt annak a szentmisének a főcelebránsa, amelyet ez a testület mutatott be a sok nemzet értékeit és hagyományait őrző európai katolikusok nevében.

Erdő Péter bíboros augusztus 9-én a birkenaui volt koncentrációs táborban gyűlt össze az európai főpásztorokkal (többek között Tadeusz Rakoczyval) és lelkipásztorokkal, és az áldozatok emlékművénél mutatta be a szentmisét. Ez volt a történelemben a negyedik szentmise, amit itt bemutattak be. Wojtyla pápát követve „mélyen meghajoltak Edith Stein és Európa összes áldozata előtt”. Az évről évre visszatérő emléknap így nyer hívő tartalmat a katolikusok számára.