A biblia üzenete: Az irgalmasság mértékéről 

Olvassuk figyelmesen a szöveget: egy törvénytudó érkezik Jézushoz, hogy megtudakolja, miként nyerheti el az örök életet – ez nagyon hasonlít a gazdag ifjú történetéhez (ld. Lk 18,18–23). A Mester válasza klasszikusnak is mondható: élj az isteni törvényben foglalt igazságosság szerint! Azaz: „Szeresd Istent és szeresd felebarátodat.” Ám ahogyan a gazdag, úgy a törvénytudó sem elégszik meg ennyivel. Az igazságosság mértékének megfelelően rendezi életét, ám emellett mégis ott van valamiféle belső nyugtalanság. Elég ennek az igazságosságnak a formális megtétele? Vagy esetleg ennél mélyebbre kell hatolni? Akár a gazdag ifjúhoz intézett meghívásra (a vagyon eladása és árának szétosztása a szegények között), akár a törvénytudó elé példaként állított irgalmas szamaritánusra gondolunk, mindkét esetben azt látjuk, hogy a puszta igazságosság törvényszerű rendje végül az irgalmasság cselekedetében, a felebaráti szeretet mértéken felüli gyakorlásában teljesül be. Itt már nem pusztán arról van szó, hogy „szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, hanem arról, hogy szeresd felebarátodat jobban, mint magadat. Ez elővételezi Jézus új parancsát, amely az utolsó vacsorán hangzik el: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Nem az emberi szeretetek mérlegelő igazságosságon alapuló rendje, hanem a túlcsorduló és mértéken felüli isteni szeretet rendje lesz a tökéletesség útja.
XVI. Benedek pápa éleslátóan fogalmaz: „A szeretet túlhalad az igazságosságon” (Caritas in veritate, nr. 6). Az igazságosság ugyanis arra kötelezne, hogy adjam meg a másiknak, ami az övé, vagyis azt, ami a törvény szellemében jár neki. Ezzel szemben a szeretet azt adja meg a másiknak, ami az enyém, amire nem formálhatna jogot, én mégis odaadom neki, túlnőve a törvény és az elvárható igazságosság minden mértékén (lásd uo.). A gazdag ifjú éppen erre kap meghívást: szó szerint a sajátját, az igazságosság szerint őt megilletőt adja oda a többi embernek, mindent túlhaladó szeretetben. Az irgalmas szamaritánus tette pedig szintén ilyen: nemcsak segít, de az igazságos mértéken felül tesz jót, idejét, pénzét áldozza a másikra, arra, hogy a fogadós még később is ápolja őt, kerül, amibe kerül.
Ezt tanítja nekünk Krisztus: az igazságosságot nem kiiktató, de túlhaladó szeretet és irgalmasság útját, amelyen járva mennyei Atyánk példájára tökéletessé válhatunk.